Leírás
Az ébren álmodozás olyan létszükséglet napjainkban, mint a levegő. Egyfajta menekülés a hétköznapok sodrásából, megélése olyasvalaminek, amit csak a gondolatainkba merülve érhetünk el.
Bármennyire is az ellenkezője látszik a közösségi oldalakon vagy a médiában, mintha egyre kevésbé találnánk az utat egymáshoz. A kapcsolatok kiüresedése és áttolódása a virtuális világba ahhoz vezet, hogy már nem fogjuk igazán egymás kezét, nem értékeljük, becsüljük a körülöttünk lévő környezetet. Az elszemélytelenedés, a társadalmi élet ridegebbé válása azonban néhányunkat arra ösztökél, újra találjuk meg a magunkhoz és a másokhoz vezető utat. Mélyen bennünk élő program ez; ha nem hagyjuk, hogy a tévé, az internet harsogja az igazunkat; ha nem elégszünk meg annyival, hogy arctalanul kommenteljünk egy-egy poszt alá; ha a mély beszélgetések, barátságok, szerelmek, azaz valami igazi iránti igény megszületik bennünk, nem csak kapni leszünk képesek, de adni is.
Számos vers és novella szerzője elég bátor ahhoz, hogy álmodjon; hogy merje követni azt a bizonyos belső hangot, ami visszavezethet minket egymáshoz.
Megmutatja, hogyan lehetünk emberek az embertelenségben, vagy éppen megfogja a kezünket, és elkalauzol egy bizalmas helyre: saját fantáziája izgalmas birodalmába.
Hajdú-Antal Zsuzsanna
